Történelme:

Neve ismeretlen eredetű, de oklevél már 1067-ben említi. 1347-ben már mai nevén említik az oklevelek. A XIV. századtól a Bátoriak, a XV. század végétől a Kállayak voltak a tulajdonosai. A hódoltság alatt elnéptelenedett. 1630-ban itt verte meg I. Rákóczi György Esterházy Miklós nádor csapatát. A XVIII. század elején sváb telepesekkel népesítették be. Kezdetben német nyelvű volt az oktatás, de ez 1862-re megszűnt. Évszázadok óta fontos tiszai átkelőhely. Rakamaztól ágaznak el az országutak az észak-tiszai városok felé.

Lakossága: 5106 fő

Nevezetességei:

Római Katolikus templom (Szent István király)
Rakamaz birtokosainak és Szent Keresztről nevezett egyházának első említése 1310-ben történik: in p-ne Rakamaz, eccl-m in honore S. Crusis in se habentem. A Gútkeled család osztozkodásakor Rakamaz a Báthory és a Szakolyai családoké lett, az itt emelt Szent Kereszt egyház kegyuraságával együtt. 1332-1337-ig pápai tizedszedők járták végig Magyarországot, s összeírták a templomokat. A rakamazi Szent Kereszt plébánia papja az 1334. évi II. részlet alapján 6, az 1335. évi I. részlet fejében 4 garas pápai tizedet fizetet meg. 1445-ben a cseh husziták barbár és kegyetlen módon elpusztították Rakamazt és a templomot is, aminek a feltehető helye (a birtokmegosztások alapján) a mai Ady E. út elején volt. Az új templomot egy új, jól védhető helyen építették fel. Három irányból a morotva tó vette körül. Hiteles források szerint a tokaji vártól 3000 lépés távolságra, délkeletre helyezkedett el, a mai Szent István út végén. 1644. augusztus 4-től Rakamaz mezőváros lett, fejlődését megakadályozta az 1762-ig, itt a rakamazi sáncokban állomásozó több ezer főnyi császári katonaság. Elpusztult a reformátusok által elfoglalt templom és a település is. 1685-től 1694 szeptemberéig lakatlan volt – ekkor vette át II. Rákóczi Ferenc a birtokai irányítását, az erejéből arra futotta, hogy az elpusztult gazdasági épületeket helyreállítsa. Az 1699. évi templomösszeírás még a nevét sem említi. II. Rákóczi Ferenc birtokát a Tokaji Uradalmat a szabadságharc leverése után 1711-től –1892-ig a kincstár kezelte és a királyi uradalom része lett. A Tokaji Uradalomhoz (1810-től Diósgyőr-Tokaji Uradalom) tartozott: Tokaj, Tarcal, Büd, Téglás, Balsa, Timár, Rakamaz, Tiszaladány, Tiszalök, Taktakenéz, Szada, Tiszatarján. Az uradalom csillaga 1884-re lehanyatlott, a Miskolci Ispánság 1889. december 27-én megszűnt. Az 1890. októberében megalakult Budapesti Ispánság létére addig volt szükség, amíg a töredékes kincstári objektumokat el nem adták. 1892-re a Budapesti Ispánság már csak néhány földterület, épület és regálé fölött rendelkezett Tokaj, Tarcal, Timár, Tiszaladány és Rakamaz helységekben. Mindenütt az országban a kamarai és egyházi birtokokon németek foglalták el az üres telkeket, vagy alapítottak új falvakat. Az udvari kamara a Rákóczi család hagyományát folytatta, amikor a szőlőtermelő jobbágyait az elnéptelenedett Rakamazon telepítette le 1718-tól. A németek bejövetelével egy új világ született a romokon és a pusztákon-az újjáépítés legnagyobb alakja gróf Erdődy Gábor püspök; áldozatos munkája gyümölcseként a vidékünkön az egyházi és világi élet minden területén helyreállt a rend, sorra alakultak az új plébániák. A rakamazi plébániát 1729. február 28-án állították vissza. Anyakönyve 1729. július 1- től van. A kincstár 1730-ban a parókiát építette fel 1734-re elkészült a tornyos kőtemplom. Titulusa: Szent István király. 1779-ben kibővítették a templomot, a tornyot újjáépítették. 1912-től 1914-ig Rakamaz kegyura a pénzügyminiszter a saját terhére elvégeztette a rakamazi templom újjáépítését, Pisszer János nyíregyházi építész tervei alapján. 1944. november 1-én a visszavonuló német katonaság felrobbantotta a rakamazi templomot. A hívek áldozatos munkájával, állami támogatás nélkül 1951-től 1960-ig tartott az építkezés, Zsanda János és társai debreceni építészek tervei szerint.

Kálvária-kápolna
A Tisza szabályozási és ár mentesítési munkálataiba nagyvállalkozóként kapcsolódtak be a rakamazi német családok, megvagyonosodtak és megvásárolták a környező települések földjeit. (A munkásokat tőkés vállalkozók fogták össze, s a bérmunka a vállalkozói rendszer elterjedésével általánossá vált az egész Tisza-völgyben az 1860-as évekre. Ez meggyorsította a szabályozási munkát). Scherflek János (*1811. Rakamaz – …1870. november 17. Rakamaz) is így gazdagodott meg. A vagyonából 1863-ban a „keresztdombon” a keresztek alá kápolnát építtetett, amit 1897-98-ban felújítottak és kibővítettek. A Kálvária egész területének a birtoklásáért Rakamaz község elöljárósága és a rakamazi római katolikus egyház között 1879-től megindult peres ügynek a kiváltó oka, hogy megnőtt a terület gazdasági értéke (az állomás kibővítése, iparvágányokat vezettek a dohánybeváltó raktárakhoz, új köz- és terményraktárak épültek közel a kápolnához). A tulajdonjogi viszonyok csak 1890-re rendeződtek, az egyház győzelmével – az általa kért terület megtartásával.
1944. november 1-én a visszavonuló német katonák felrobbantották a Kálvária-kápolnát, amit csak 1954-re sikerült helyreállítani.

Erzsébet királyné emlékmű
Erzsébet királynét 1898. szeptember 10-én Genfben egy olasz anarchista halálra sebezte. Rakamaz kegyura Lukács László pénzügyminiszter kérelemmel fordult őfelségéhez Ferenc Józsefhez, hogy a Rakamaz és Tokaj közötti utat a királynéról nevezzék el. Az uralkodó 1899. augusztus 24-én az engedélyt megadta. A pénzügyminiszter értesítette Szabolcs vármegye közönségét, hogy a szoborállítás-avatás és az emlékünnepség költségeit fedezi. Majd ezt követően a 2228. sz. leiratában ezt írta: „a tokaj-rakamazi állami útnak Erzsébet királyné útjának leendő elnevezését Ő felsége megengedte” (Szabocs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, Nyíregyháza. SZSZBMÖL IV. B. 411. 1899. Rakamaz, II. kötet. Szabolcs Vármegye alispánjának iratai (1872-1944.)
Az emlékmű felirata: „Erzsébet királyné útja Tokaj-Rakamaz 2,8 km”.

A rakamazi Kossuth-szobor
Vereb Antal gyógyszerész (*1866. Kiskunfélegyháza – …1917. június 1. Rakamaz) rakamazi képviselőtestületi tag szorgalmazta, hogy Rakamaz község Kossuth szobrot állítson és 1902. március 15-én felavatásra kerüljön. Kossuth Lajos mellszobrát (Horvay János alkotása) 1903. március 15-én avatták fel Dr. Papp Zoltán képviselő ajándékaként. Az ünnepi beszédet Vereb Antal mondta. A szobor a nagytemplommal szemben állt és az idők folyamán már háromszor helyezték át 150 méternél nem nagyobb távolságra az eredeti helyétől. A mai helyére 2000-ben került a Kossuth parkba.